Az átlagembernek a juharlevél és a hoki jut először eszébe Kanadáról. A műveltebbeknek talán beugrik Bryan Adams is. Két éve viszont egy nagyszájú "kislány" lett az ország egyik legfôbb exportcikke. Sokan csak álmodnak arról, amit Avril elért, számára viszont nem a (sztár)lét a tét...

"Túl sok, túl sok problémája van, nem tudja, hova tartozik!" - ezt énekled legújabb lemezeden a Nobody's Home cím? dalban. Tényleg ennyire zaklatott az életed?

Avril: Eléggé! Az elmúlt két-három évben sok minden gyökeresen megváltozott, felpörögtek az események. Olyannyira, hogy néha már csak azt gondolom: segítség...!

Miért? Eddig eladtál vagy 15 millió lemezt világszerte, és abszolút szupersztárnak számítasz...

Avril: Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a szenvedélyem egyben a munkám is, és hogy a dalaim ennyire bejönnek az embereknek. Viszont a sztárléthez semmi kedvem!

Milliók álmodoznak arról, hogy sztárok legyenek, téged mi zavar ebben?

Avril: Például, hogy nyilvánosság elôtt zajlik az életem. Az újságok folyton baromságokat írnak rólam, hogy punk vagyok, meg ilyenek. Az emberek lépten-nyomon követnek és figyelnek. Nem érdekli őket, hogy nekem is ugyanolyan jogom van a magánélethez, s ehhez senkinek semmi köze! Nem kéne úgy kezelni, mint valami köztulajdont!

Milyen vagy a magánéletben? Bevállalsz tiltott dolgokat is?

Avril: Egy évvel ezelôtt egy ilyen kérdés után befejeztem volna az interjút, manapság azonban már nem húzom fel magam ilyesmin. Megtanultam ezt kezelni, de nem szeretem. Egyébként ugyanazt teszem, mint más, velem egykorú lányok. Imádok moziba járni, szívesen bulizok, leginkább humoros arcokkal. Szeretem a sört, és néha bizony elôfordul, hogy beállunk, mint fater a garázsba. Nincs állandó barátom, és inkább lemondok a szexrôl, mint hogy egy éjszakás kalandokba keveredjem. Lehet, hogy furán hangzik, de szeretem a házimunkát: a mosás, a fôzés és a takarítás teljesen kikapcsol!

Lehetett hallani arról, hogy sokáig zaklatott téged egy őrült rajongód. Ez is közrejátszott abban, hogy eleged lett a sztárságból?

Avril: Az az alak tényleg nagyon gázos volt. Szerencsére a rendôrség már kivonta a forgalomból, szóval ez már nem idegesít. Más dolgokon viszont nagyon be tudok pöccenni. Elôfordult, hogy néhány korombeli fiatal fogta magát, és csak úgy odaült az asztalomhoz. Azt hitték, ez így működik. Egyesek teljesen becsavarodnak, ha egy sztárral találkoznak. Egyszer majdnem lenyomtam egy fickót, amikor a nyílt utcán elkezdett fikázni, csak azért, mert nem tetszettek neki a dalaim...

Azért ne mondd, hogy csak negatív dolgok történnek veled!

Avril: Persze hogy nem! Büszke vagyok magamra, nem kimondottan a siker miatt, hanem azért, mert elértem, amit akartam. A magam ura vagyok, így senki nem szól bele az életembe.

Jól kijöttök a rajongóiddal?

Avril: Igen, a legtöbben nagyon aranyosak és szeretnivalóak! Jó érzéssel tölt el, amikor a színpadról lenézek a közönség soraiba, és azt látom, hogy az összes lány olyan ruhában van, mint én. Megindító, hogy bennem, a kis vidéki csajsziban látják ennyien a példaképüket...